A soproni Széchenyi páholy mennyezete

Az alábbiakban Steiner György m. kir. Postafőtiszt, 1917 őszén napvilágot látott “eredeti nyomat szövegét” közöljük, amelynek másolatát 1994. június 10-én kapta ajándékba a Deák Ferencz, a Testvériséghez páholy. Ma ez a textus, a páholyházukban, bekeretezve, a falon függ.

A mennyezet a szertartásokban található előírás és a gyakorlat, valamint a szokás alapján az égboltot ábrázolja. Mennyezet gyanánt leginkább a csillagos égboltozatot használják, azaz tisztán csak a csillagok töltik be a felületét. Hogy Stornó Ferencz művész testvérünk ezen az alapon tökéletesebbet nyújtott, az művészi érzékre, igazi szabadkőműves gondolkodásra vall és azt bizonyítja, hogy a szabadkőművesi eszmék nála termékeny talajra találtak.

A mennyezet közepén a lángoló csillag van, a jó szellemnek kaldeus jele = hexagram Oromaces. A hexagram azért talált helyet a régi szabadkőművességben, mert két háromszög egyesítése, habár inkább a symbolum tekintetében fontosabb pentagram elváltoztatásának tekinthető. Az oromaces szó a parsismusból származik. Ez a régi perzsák közlése szerint a gebrák vallása (t.i. a gebra törzs is perzsa eredetű). Prófétájuk Zarathustra volt (görögül Zoroaster). Ezen vallás alapja a dualismus, azaz a jó és rossz világ kormányzása. Ormuzd, a jó isten és Ahriman, a gonosz megtestesülése küzdenek a hatalomért. 12 000 év múlva fog a jó szellem győzni.

Erkölcsi törvényeik alapja e hármas fogalom: a jó gondolat, a jó szó és a jó cselekedet. A görögök Ormuzdot, akit Oromaces-nek, vagy Oromasches-nek is neveztek, a perzsák legfőbb istenségének ismerték, mint aki a jónak a legtisztább világosságból keletkezett megteremtője és a világ alkotója. A zend nyelvben Ahura Mazda néven szerepel. Melléknevei még Szpento Maunjusz (a termékenyítő szellem) és Szeviszta (a leghasznosabb). Egyéniségének megismerésére a parsismus szent írása = a zendavesta a leghitelesebb forrás. Ebben is az ő életet adó, legszentebb fölény, aki a napot, a holdat, csillagokat, földet stb. teremtette. Ő mindentudó és a jónak védelmezője. Ellenfele Ahriman, a zend nyelvben Anro Maunjusz. (Sokan azon a nézeten vannak, hogy az Ahriman szóból származik a magyar “ármány" szó.)

Hogy ezen ősrégi pogány hit miként talált helyet a szabadkőművességben, ennek kikutatására a vallástörténelemmel kellene behatóan foglalkozni. Itt csak annyit említek fel, hogy a Zoroaster-tan az Anderson féle alkotmány 1738-as kiadásában olvasható legelőször és világosan reá mutat szabadkőműves elődeink gondolkodásmódjára, szokásaira.

Mi modern szabadkőművesek a világosságnak, a jó fogalmának symbolumát lássuk benne, amelyekre munkáinkon szükségünk van.

A csillagban a szépség, az erő és a bölcsesség nyert megszemélyesítést, és pedig egy nő, egy meglett férfi és egy agg alakjában. A rajtuk levő szalagok, melyeket virágok tartanak össze, a testvéri láncot jelképezik.

Az alakcsoport körül ismét a hexagram látható. Ezt pedig az állatkör = a zodiacus veszi körül. A miként tudva van, ezen astronomiai csillagképek mindig egy nagyobb számú csillagcsoportot foglalnak magukba, tehát az állatkör alkalmazásával az egész csillagrendszer felhasználása kifejezésre jut. A zodiacus az ekliptika mindkét oldalán levő öv, amelyen belül a nap, a hold és a többi bolygó mozog.

Az állatkör részei: kos, bika, ikrek, rák, az oroszlán és arató szűz; mérleg után olló (skorpió), nyilas és bak, kanna halakkal.

Mivel a mennyezet téglaalakú, hat-hat csillagkép közt üres tér maradt, ahol a művész testvérünk díszítésül a téli és nyári napfordulat = napéjegyenlőséget alkalmazta. Napfordulat = solstitium az ekliptikának 180 foknyi távolságban fekvő két pontja. Az egyenlítőtől északra fekvő a rákcsoport kiinduló pontja, ez a nyári napfordulat = solstitium aestivum, mert a napnak az ezen csillagcsoporton át vett útja az északi földgömb astronomiai nyarának kezdetét jelenti. A déli ellenben a bakcsoport kezdőpontja és ez a téli napfordulat = solstitium hibernum, mert a nap az astronomiai tél kezdetén ezen csillagcsoportban áll.

A hexagram és a zodiacus közti térben látható a hold négy változásában, egy alakulóban levő és egy kihalt világtest. Mivel a nap és a hold a szabadkőművességben a három kis világosság közé tartozik, a mennyezeten való elhelyezésük sikerült gondolatnak mondható. Végül a négy sarokban stilizált akácágak nyúlnak a magasba, melyek levelei és virágai igazán művészi módon tetőzik be a festmény harmóniáját.

Csillagokkal a szentély falai vannak borítva, ezek adják a szükséges keretet, hogy a mennyezet szépsége érvényre jusson és a falakon nőtt fel az ákácok törzse, hogy ágaik, leveleik és virágaik a mennyezet négy sarkát kitöltsék.

Kedves testvérek,

pillantásotokat a mennyezetre irányítva, minden részében symbolumot találtok, melyek mindig bő alkalmat adnak magatokat a királyi művészetben tökéletesíteni és az utat is kijelölik, hogyan végezze a szabadkőműves kötelességét.

Művész testvérünk pedig azáltal, hogy szabadkőműves gondolkodását és lelkét oly gyönyörűen érvényre jutatta ecsetével, kincset adott át nekünk, melynek híre csakhamar eljut a világot átölelő testvéri lánc minden részébe.

Úgy legyen!

Sopron, 1917. őszén

— A páholyház egykori címe: Sopron, Várkerület 15. I. emelet.

— A Széchenyi páholyon kívül még egy -- régebbi alapítású -- páholy dolgozott Sopron keletén, a Testvérülés páholy, amelyet 1870-ben alapítottak a soproni testvérek.

A soproni Széchenyi páholy mennyezete