Forrás: 168 Romániai Magyar Szó, 2004. december 28.

Nyitólap

Zene

 

Művelôdés

Szabadkômuvesek Nagyváradon

Jakó Zsigmond és Jordáky Lajos tanítványa, Kupán Árpád, nagyváradi történész „hiánypótló történelmi tabló" (Bíró Béla) megírására vállalkozott. A Nagyváradi Ady Társaság gondozásában és kiadásában nemrég napvilágot látott könyve alapos kutatómunka gyümölcseként dolgozza fel a nagyváradi szabadkômuvesség történetét. Sokat vitatott témához nyúlt a szerzô, hiszen a zárt szövetségként ismert, lappangó titkok övezte szabadkômuves-mozgalomban gonosz erôk muködését sejtette, sejti a világ ma is. A Szabadkômuvesek Nagyváradon címu könyv kortöténeti dokumentumokra hivatkozva igyekszik elhessenteni a titokzatosság leplét: „Nagyvárad a 19. és 20. század fordulóján jelentôs szabadkômuves-központ volt. Az itt muködô szabadkômuves páholyok fontos szerepet játszottak a város szellemi-kulturális, társadalmi-szociális életében, de az országos mozgalom fejlesztésében is. Kutatásaim célja az volt, hogy feltárjam, miért alakult ki ez a mozgalom városunkban, kik voltak elindítói, milyen célkituzéseik voltak, mit valósítottak meg ezekbôl. Nem volt szándékom a szabadkômuvességet megvédeni vagy népszerusíteni, de megvádolni, leleplezni sem. ... Felkutattam azokat a hiteles és megbízható forrásokat, amelyek a témához kapcsolódtak, ezeket sorakoztatom fel, idézem legtöbbször szó szerint, hogy az olvasó tárhassa fel, kik voltak, mit alkottak, mit tettek a nagyváradi szabadkômuvesek" – ajánlja eligazítójában Kupán Árpád.

A mozgalom kialakulását ismertetô szerzô tisztázza a misztikus szertartások miatt legendásnak tunô valós történeteket az 1700-as évek Angliájából elindult szabadkômuvességrôl, amely, szerinte, alkotmányában támogatja az erkölcsös, tiszta, vallásos életet. Tárgyalja a szabadkômuvesség egyházi üldöztetését és a világ nagy forradalmaiban betöltött szerepét. Napjainkban például a legtöbb szabadkômuves az amerikai kontinensen él.

A könyv lapjain a magyar szabadkômuvesség 18. századi elterjedésébe is bepillantást nyerhetünk. Az elsô beavatásoktól – melyek 1742-ben Bécsben Ferenc lotaringiai herceghez, Mária Terézia férjéhez fuzôdtek – a szerzô az erdélyi és felvidéki elit csatlakozásáig tárgyalja rendre a különbözô régiók szabad és haladó gondolkodóinak bekapcsolódását. A mai Románia területének 28 városában lelt szabadkômuves páholyokat; Nagyváradon például három páholy is alakult a 19. század végén és a 20. század elején. Utóbbiak közül részletes betekintést ad a László király páholy muködésébe, elénk tárja a szabadkômuvesség váradi felvirágzását, heves politikai tánykedését, a Holnap antológia megjelenéséhez fuzôdô szerepét.

A szerzô a korabeli szabadkômuves beszámolókat, feljegyzéseket, iratokat és dokumentumokat felhasználva, idézve rajzolta meg a nagyváradi páholyok történetét. A haladó szellemiségu Várad gyors fejlôdésének fontos tényezôje a szabadkômuvesség kibontakozása, ezért érdekes olvasmány lehet a mozgalom és a város története iránt érdeklôdôknek is, hiszen kevésbé ismert aspektusaiban világítja meg az újkor hajnalán levô Pece-parti Párist.

BALLA TÜNDE