Forrás: Index.hu, 2005. március 6. |
||||||
|
||||||
Meglátni a fényt Riporterünk az egyik
magyarországi szabadkőműves-nagypáholy rendezvényén járt, ahol kiderült, hogy
ezekben a zivataros időkben a szabadkőművesek irodalomtörténésznek álcázzák
magukat, és annak ellenére, hogy József Attila nem volt szabadkőműves, mégis az
volt.
Az már kizárólag az én
hibám, hogy a szabadkőművesekről nem tud más az eszembe jutni, mint a Monthy
Python-sorozat vonatkozó epizódja (John Cleese a felemelt lába alatt nyúlkál
nagyon szerencsétlenül a titkos kézfogáshoz, biztos emlékeznek), bár az is
igaz, hogy "titkos társaság" hívószó azért működik nálam is,
felsejik, ahogy eldugott, félhomályos, kriptaszerű helységekben állnak körbe
csuklyás emberek kardokkal meg serlegekkel, ezzel még a Koponyák című
gyalázatos filmet is sikerül megnézetni velem, szóval ilyen prekoncepciókkal
veszem kezembe a Magyarországi Nagyoriens szabadkőműves rendek meghívóját a
Feltáruló szabadkőművesség című, szombat délutáni rendezvényre, melyet a
Francia Nagyorienssel közösen szerveztek.
Szellemi közeg A nagyjából száz szék, a
hátsó sorokban ugyan kicsit foghíjasan, de megtelik, pár fiatal, és néhány nő
is érkezik (a nagypáholy csak férfiakat fogad tagjai sorába), páran vásárolnak
a Trianon és a szabdkőművesség viszonyát taglaló könyvből. Belelapoznék én is,
de elkezdődik a rendezvény, ami egyelőre inkább
irodalomtörténész-konferenciának tűnik, ahol hamarosan Barthesot és Derridát
sűrűn idézve ízekre szedik valamelyik neves írónkat. És tényleg, Báti Márk
nagymester tekintélyes szakálla mögül megtartott megnyitó beszéde után valóban
egy irodalomtörténész, Szigeti Lajos Sándor kapja meg a mikrofont. Előadását
József Attiláról tartja, akiről annyi kiderül, hogy bár nem volt szabadkőműves,
mégis az volt, hiszen a makói gimnázium teljes tanári kara és a Szép Szó
szerkesztősége is szabadkőművesektől hemzsegett, így ebben a szellemi közegben
tanult és alkotott. Ezen kívül még elég hosszan beszél a hetes szám
jelentéséről (ugye!), József Attiláról annál kevesebbet. Utána Yves Jacob, a Francia
Nagyoriens nagykancellárja kap szót, aki "A szabadkőművesség a
felvilágosodás korától napjainkig, mítosz és valóság" címmel tart
előadást. Jacob úr nagyon szimpatikus ember, pont úgy fest, mint egy francia
diplomata, vagy legalábbis ahogy egy francia diplomatát elképzelünk, sajttal és
borral, kedélyes csevegés közben. Előadásából kiderül, hogy bár a
szabadkőművesek szeretik magukat a katedrálisok, sőt a piramisok építőitől
származtatni, akik valami különös okból egyszer csak letették a vakolókanalat,
és filozofálni kezdtek, a rend valójában háromszáz évvel ezelőtt alakult. Maga
Newton, illetve a körülötte szerveződő tudóskör hozta létre a mozgalmat, hogy
vallási vitáktól mentesen cserélhessenek eszmét tudományos és filozófiai
kérdésekről. Jó marketing A nagykancellár újra és
újra visszatér arra, hogy a társaság a szabadság-egyenlőség-testvériség eszméje
alapján szerveződik, azaz alapvető a lelkiismereti és gondolati szabadság
maximális tiszteletben tartása, sőt előmozdítása, a rendben mindenki egyenlő a
társadalmi pozíciótól függetlenül, illetve hogy a felavatási ceremónia során
bizonyos értelemben testvérekké válnak. Azon túl azonban, hogy alapvetően
humanista célok érdekében tevékenykednek - itthon például segítettek
kórházakat, sőt magát a mentőszolgálatot létrehozni -, sajnos nem tudom meg,
hogy pontosan hogyan dolgoznak, vagy mit is csinálnak összejöveteleiken. De hát
mire is számítottam egy titkos társaság nyilvános rendezvényén. (Az interneten
azért nagyon sok információ hozzáférhető, a tudásra szomjazóknak
nem kell aggódniuk.) Annyi mindenesetre
kiderül, hogy bár politikával közvetlenül nem foglalkoznak, így vagy úgy a
legtöbb progresszív társadalmi, tudományos vagy művészeti eseményben benne volt
a kezük, bár a nagykancellár azon kicsit sajnálkozik, hogy a francia
forradalomban pont nem, vagyis nem úgy, pedig az "nagyon jó marketing lett
volna". Az mindenesetre nem csoda, hogy a totális hatalomra törő
rendszereknek első dolga a szabadkőművesség betiltása vagy akár kiirtása.
Németországban például a második világháború végére a több mint ötvenezerből
egyetlen szabadkőműves sem maradt, itthon pedig legutóbb Rákosi tiltotta be a
szervezetet, ami csak 89-ben alakult újjá. Zárásként Kossuth avatási
beszédét idézik fel. Megtudjuk, hogy 1849-ben Kossuth Lajos is "meglátta a
fényt", és belépett volna a pesti páholyba, de azt véletlenül éppen róla
nevezték el, így javíthatatlan úriemberként mégsem vetette fel magát, csak
később, amerikai útján jelentkezett egy cincinatti körbe. Bár az új tagok, az
inasok egy évig nem szólalhatnak meg, Kossuth-tal kivételt tettek, és
mondhatott beszédet, amit nagyformátumú egyéniség lévén negyvenöt percesre
kanyarított. A közönség itt egy pillanatra ijedten lejjebb csúszik a széken, de
azonnal megtapasztaljuk, hogy a szabadkőművesek valóban humanisták, hiszen az
eredetileg háromnegyed órás beszédet pár percesre rövidítve hallhatjuk. Forrás: szerző: Szalai Balázs
(szalai@mail.index.hu) http://index.hu/kultur/eletmod/szk050406/?print |