Keresztessy Csaba: A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy páholyháza
(Budapest, VI. Podmaniczky utca 45.)

Forrás:Építészfórum

A magyarországi János-rendű szabadkőművesség, valamint - a vele közel egyidejűleg alakult - skót ritusú Nagyoriens 1886. március 21-én egyesültek, s hozták létre közös szervezetüket, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholyt. Nagymesterré Pulszky Ferencet választották. Hamar felmerült egy állandó páholyház létesítésének gondolata, hiszen a szabályos páholyélet egyik alapvető feltétele saját ház vagy helyiség léte, tételesen rögzített berendezéssel. Az épületben helyet kellett hogy kapjon előszoba, előcsarnok, műhely, valamint sötét kamra. Lehetőség szerint - ezeken kívül - szükséges volt még hivatalszoba, társalgó, könyvtár és klub berendezése is.

Az előszoba - szokásos funkcióján kívül - azt a célt is szolgálta, hogy a munkák alatt egy kisegítő testvér távol tartsa a "profánokat" a páholy belsőbb helyiségeitől. Az előcsarnok tartalmazta a keresők nevével és arcképével ellátott fekete táblát, egy szekrényt, melyben a páholy tagjai jelvényeiket és eszközeiket tartották, valamint asztalt a jelenlévők könyvével és egy másik táblát a közérdekű hirdetményeknek.

A páholyház legfontosabb helyisége a műhely. Ennek a téglalap alaprajzú helyiségnek az oldalai a világtájak szerint kerülnek elnevezésre. Keleten foglal helyet a páholy főmestere, nyugaton pedig a két felügyelő. A műhely mennyezetének díszítése a csillagos eget (kék alapon arany vagy ezüst csillagok) jelképezi, padozata fekete-fehér lapokkal kirakott. Falai általában vörös vagy kék kifestésűek. Járószintje a keleti oldalon három lépcsőfokkal megemelt, berendezése szigorú szabályok szerint meghatározott. A helyiség közepét elfoglaló tapis (szőnyeg), mely Salamon király templomát idézi, mai alakját a 18. század második felében nyerte el. Korábban a rajta látható szimbólumokat (csillag, szögmérő, függőón, vízmérő, durva kő, csiszolt kő ... stb.), melyek mindegyike saját jelentéssel bír, krétával, vagy szénnel rajzolták a földre, s a munka befejezése előtt letörölték. Vászonra festve 1766-ban jelenik meg először.

A sötét kamra, ahová a keresőt felvétele előtt vezetik ablaktalan, komor, általában feketére festett helyiség, melynek falain rendszerint jelmondatokat találunk. A sötét kamrában való tartózkodás a felvétel előtti "lelki sötétséget" szimbolizálja, melyet később a "szabadkőművesi világosság" vált fel. Bútorzata igen egyszerű, mindössze székből és asztalból áll, utóbbin koponya, egy darab kenyér, egy korsó víz, homokóra és írószerek kapnak helyet. A berendezést csontváz egészíti ki.

1890. február 27-én Berecz Antal tiszteletbeli és helyettes nagymester és Gelléri Mór főtitkár felhívásban javasolták egy állandó páholyház felépítését. Több, más telkekre is kiterjedő próbálkozás után 1893. május 1-én a nagymester bejelentette, hogy a nagybizottság megvette a Podmaniczky és a Vörösmarty utca sarkán lévő telket. a tervpályázat A tervpálíázat októberben jelent meg a Keletben. 1894. februárjáig tizenegy pályázó adott le tizenkét tervet, végül április 13-án az Építési Bizottság Ruppert Vilmost - aki a Régi Hívek páholy tagjaként maga is szabadkőműves volt - bízta meg a tervek elkészítésével. Bár az építési engedély kiadásával voltak kisebb problémák ezek végül megoldódtak, így nem volt akadálya az építkezés elkezdésének. 1895. november 15-i ülésén a Szövetségtanács 1896. június 21-re tűzte ki az új páholyház ünnepélyes felavatását. Már az építkezés alatt megegyezés született az épület majdani bútorzatáról, mely szerint "... az új palotában a Nagypáholy irodáját, a nagymesterek szobáit, a szövetségtanács üléstermét, a nagy Szentélyt, s a vakolási dísztermet a Nagypáholy tartozik berendezni, valamennyi egyéb szentély és más helyiség berendezésének és felszerelésének költségei a budapest-balparti p.-ok által viselendők." A berendezés a későbbiekben is elsősorban adományokból állt össze: 1896. márciusában a Régi Hívek páholy orgonát, a Demokratia a "nagyszentély keletjének" díszítését, e páholy két tagja a "nagyszentély" oszlopait, a Deák Ferenc páholy a "kisszentély" berendezését ajánlották fel. 1897. márciusában Róth Miksa üvegfestőmunkákat ajánlott fel a páholyház számára. A nagymesteri szobában lévő arcképcsarnok számára Than Mór festette meg a Nagyoriens volt nagymestereinek arcképeit. Ajándékozás útján került a páholyházba a két felügyelői emelvény (Könyves Kálmán páholy), a tápisz körüli gyertyatartók (Haladás páholy), 1-1 nagymesteri szék (Eötvös és Comenius páholyok), valamint két szfinx (pozsonyi Hallgatagság páholy) is. 1896. június 21-én ünnepélyes külsőségek között, a külföldi páholyok küldöttségeinek jelenlétében történt meg a "nagyszentély" felavatása, majd október 1-én a "középső szentélyt" is átadták. A harmadik emeleti "nagyszentély" az épület talán legfontosabb, éppen ezért kialakításában és díszítésében is legigényesebb helyisége volt. Kosáríves, hevederekkel és hosszanti merevítéssel ellátott boltozata, valamint a nagy felületeken fellelhető, kék-vörös árnyalatú, döntően kék háttér előtti, stilizált ornamentikus díszítésekből álló boltozati festésének jelentős részletei napjainkig fennmaradtak. Bár elkészültének keltezése megbízhatóan egyenlőre nem megoldott, idejét a század első éveire tehetjük, ugyanis 1896. április 13-i ülésén, egy szakbizottság indítványára, a Szövetségtanács a "nagyszentély" végleges festését - az épület teljes kiszáradásáig - két-három évvel elhalasztotta, majd - tervezési, vagy kivitelezési hibák miatt - már négy évvel később jelentős mértékű átalakításra került sor.

Az I. világháború alatt a Nagypáholy hadikórházat működtetett a páholyházban, melyet az egyes páholyok tartottak fenn. A háború után az addig dinamikusan fejlődő szabadkőművesség a mindenkori hatalom támadásainak kereszttüzébe került. 1919. március 21. után a tanácskormány lefoglalta a Nagypáholy vagyonát és az épületet átadta egyes szakszervezetei részére.

1920. május 14-én a MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) elfoglalta a páholyházat, majd május 18-án Dömötör Mihály néppárti belügyminiszter formálisan is betiltotta a páholyéletet. 1923 szeptemberében Rakovszky István belügyminiszter (a hajdani nagymester fia !) utasította a telekkönyvi hatóságot, hogy az épületet az OTBA (Országos Tisztviselői Betegsegély Alap) nevére írja át. Ugyanakkor a MOVE is a házban maradt, sőt és később az épületet a saját nevére iratta.

1945 februárjában még folyt Buda ostroma, amikor dr. Mezei Rezső azzal a javaslattal kereste föl Gerő Andort, hogy az Ideiglenes Nemzeti Bizottságtól igényeljék vissza a páholyházat és a kormánytól szerezzék meg a működési engedélyt. A Nemzeti Bizottság február 23-án vissza is adta az épületet a szabadkőműveseknek és azt ajánlotta, hogy próbáljanak megállapodni az oda már korábban beköltözött Nemzeti Parasztpárttal. A Nagypáholy helyzetét javította, hogy egy 1945 áprilisában kelt BM. rendelet újra legálissá tette a páholyéletet, majd egy december 15-i BM.-IM. közös rendelet a páholyház visszaadásának tényét is megerősítette. A Nagypáholy még februárban mint tulajdonos kötött ideiglenes megállapodást a Nemzeti Parasztpárttal. Közben megkezdődött a páholyok újjászervezése, valamint a háború alatt súlyosan megsérült épület rendbehozatala is. Az építkezés 1946. szeptemberében indult meg részben adományokból, részben amerikai segítséggel. Ezzel párhuzamosan folytatódott a vita az épület kiürítéséről a Nemzeti Parasztpárttal is, melyre 1947 elején sor is került. A helyreállítást végigkísérte a folyamatos pénzzavar annak ellenére, hogy azt, a páholyokon kívül Kővágó József, Budapest főpolgármestere, aki a Corvin páholy tagjaként maga is szabadkőműves volt, jelentős összeggel támogatta. 1946 decemberében Gerő Andor már a tető elkészültéről, valamint a külső tatarozás befejezéséről számolhatott be. 1948. március 15-én ünnepélyes külsőségek közepette felavatták az I. emeleti műhelyt, s a következő év januárjában már négy műhely, az adminisztrációs és étkező helyiségek, valamint a könyvtár elkészültéről számolt be Supka Géza. 1949. június 12-én a Nagypáholy vezetősége egy negyven évvel korábbi, de végre nem hajtott szövetségtanácsi határozat megvalósításáról intézkedett: a nagyterem a Kossuth műhely, a középműhely a Balassa műhely nevet kapta, míg a 2-4. sz. műhelyek Ady, Kazinczy és Martinovics nevét vették fel.

A politikai élet alapvető változásai miatt azonban az épület felújítása nem fejeződhetett be teljes egészében. 1950 júniusában előbb Révai intézett heves kirohanást a szabadkőművesek ellen, majd 12-én, az ÁVO tört be a páholyházba és foglalta le az épületet. Ezt követően a ház a Belügyminisztérium kezelésébe került, s a rendszerváltásig ennek egyik részlege működött benne. Jelenleg szállodává történő átalakítása történik. Bár maga az épület nem sorolható a 19. század végének legkiemelkedőbb építészeti alkotásai közé, mégis érdekes színfoltja annak. Külön érdekesség, hogy az épület berendezési tárgyainak és igen díszes bútorzatának egy része ma is megtalálható - részben kiállítva - a Magyar Nemzeti Múzeum őrizetében.

Színes fotók
belső: Hack Róbert
külső: Galacanu Efstatia