Forrás: Cash Flow XVI. évf. 2005. 1-2. szám |
|||||
|
|||||
Lassan építkeznekA történelem és az emberi élet szinte elfeledett hagyományai,
csoportosulásai egy-egy popkulturális termék
megjelenésekor kerülnek be ismét a köztudatba, olykor meglehetősen keresett módon.
Ilyen téma most a szabadkőművesség, aminek létéről a szélesebb közönség A nemzet aranya című hollywoodi kalandfilmből
“értesülhetett". A NICOLAS CAGE FŐSZEREPLÉSÉVEL forgatott filmben egy mindenre elszánt történészcsoport
ered az Amerikai Egyesült Államok
alapításakor elrejtett mesés kincsek nyomába. A szabadkő- ' műves vonal a
történethez oly módon kapcsolódik, hogy az USA alapítói állítólag a mozgalom
tagjai voltak. Szigeti Csaba, a magyarországi Nagy Oriens szabadkőműves-nagypáholy
egyik nagymestere azonban árnyalná ezt a kijelentést: annyi biztos, hogy az
alapító atyák között számos maszon (szabadkőműves) volt, de aligha igaz, hogy
' az államalapítás kifejezetten szabadkő- ' műves szándékok szerint történt
volna. ' Az Egyesült Államok megalapításának legendájára akár még büszkék is lehetnek
a szabadkőművesek, nem úgy arra a híresztelésre, miszerint részük volt
Magyarország trianoni tragédiájában. A hazai politikai szélsőjobb által a húszas
évek óta terjesztett váddal a rendszerváltás után újra erőre kapó egyes
csoportok a mai napig is élnek. Ha a híresztelés igaznak bizonyulna, az minden
bizonnyal alapjaiban zúzná szét a rendszerváltás után másfél évtizeddel még
mindig csak szerveződő hazai páholyokat, azok “szellemi legitimációját". Szigeti szerint a szabadkőművesség Trianon-felelősségének “mítosza"
tipikus történelmi bűnbakképzés eredménye. “Közvetlenül a trauma után, a
később az őrületig fokozódó antiszemitizmus még csupán csíraállapotban volt. A
fehérterror után hatalomra jutó Horthy-éra propagandagépezete kitalálta, hogy
a trianoni diktátumot a nemzet' közi összeesküvő szabadkőművesek hozták össze.
Ez természetesen teljesen abszurd feltételezés, még akkor is, ha tudjuk, hogy a
hazai mozgalom fénykora 1895 és 1900 között volt, ez idő tájt mintegy
kilencvenezer páholytag élt az országban, nemritkán befolyásos emberek.
Közülük csonka-Magyarországon 1919-20-ra hétezren maradtak - őket vádolták meg
bűnrészességgel, ráadásul nyilvánosságra hozták mindegyikük nevét. Nem sokkal
később ez kiegészült a közbeszédben a kommunisták-zsidók-szabadkőművesek
bűnösségének hangoztatásával." MI A TITKUK? A Magyarországi Nagy Oriens szabadkőműves-nagypáholy a
rendszerváltás után, 1992-ben szerveződött újjá. Ezt megelőzte - az 1989-es
egyesülési törvény adta lehetőségeket azonnal kihasználva - a Magyarországi
Szimbolikus Nagypáholy (MSZN) formális újjáalakulása. Az újjáalakulás
hangsúlyozása lényeges elem, hiszen a hagyomány szerint a páholyok sosem
szűnnek meg, csak felfüggesztik tevékenységüket. A páholy 1989. december
huszonhetedikén az Intercontinental hotelben alakult újjá, több száz külföldi
páholy képviselőjének jelenlétében. Ez előtt fél évvel már megtörtént a
tényleges újjáalakulás, az óbudai Zichy-kastélyban ekkor hozták létre
egyesületüket a szimbolikusok. A szabadkőművesek máig titokzatos, misztikus társaságnak tűnnek, ám
számos hazai népszerűsítő szakmunka jelent már meg a tárgyban, sőt Kiszely
Gábor személyében szakértő történésze is akad a témának. Kiszely
több könyvet is kiadott már a mozgalomról, külön foglalkozott a hozzájuk
kapcsolódó előítéletekkel is. Emellett hivatalos magyar nyelvű weblapot is
találunk róluk az interneten. Szigeti Csaba szerint
egyetlen titkuk van: nem szabad elárulniuk testvéreik (a páholytársak így hívják
egymást) kőművességét. A Nagy Oriens összejöveteleit
(ennek a páholynak egyik nagymestere Szigeti) egy olyan Visegrádi utcai
lakásban tartják, melyet a párizsi Grand Orient
segítségével tudtak megvásárolni. A szertartások helyszínét hagyományosan
templomnak nevezik, mely szigorú előírások szerint van berendezve,
“oltárral", melyen ott pihen Az emberi és polgári jogok nyilatkozata. A
szimbolikusoknál ezt a Biblia helyettesíti, Salamon templomának építésénél
kinyitva, hiszen az ősi hagyományok innen eredeztetik a mozgalmat. A gyűlések prédikációval kezdődnek. A prédikációban vázolják a
megvitatandó problémát, majd jöhet a vita, ami szigorú szabályok szerint
folyik. A tavalyi olimpia előtt például az egyik élsportoló testvér vetette föl
a sport és a drog, vagyis a dopping kérdését. Amikor szertartásnak vége, mindannyian
visszaváltoznak hétköznapi emberré, lerakják szimbolikus eszközeiket, leveszik
kötényüket (mely a szertartás alatt kötelező), s elmennek egy vendéglőbe. Ez a metódus magyar sajátosság, az erős civil szférájáról ismert
Franciaországban a viták eredményét, a konszenzust magánvéleményként elküldik
a megfelelő civilszervezetekhez. Ezen a ponton érdemes idézni Szigeti Csaba
megjegyzését, miszerint amellett, hogy aktuálpolitikai
kérdésekkel határozottan nem foglalkoznak, a pártpolitikát még le is nézik.
Témáik egyrészt a nagy francia forradalom máig érvényes jelszavai, a szabadság
- egyenlőség - testvériség, illetve a progresszió, a filantrópia és a
filozofikusság, a metafizikai távlatok köré szerveződnek. Mindig szem előtt
tartják az alapvető szabadkőműves törekvést, a személyiség építését, amihez a
szimbolikában a nyers, megmunkálatlan kő kapcsolódik. KILÉP A FÉNYRE. Szigeti Csaba “civilben"
irodalomtörténész, “politikailag neutrális, protestáns és szabadkőműves",
a Miskolci Egyetem oktatója. Szakterülete a régi magyar irodalom, a verstan és a francia trubadúrlíra.
Tavaly először adott interjút, a Magyar Narancsnak. Kőművességét azért fedte
fel a nyilvánosság előtt, “hogy ne kívülről, fél évszázados források alapján
ítéljék meg őket". Másodízben most, a Cash Flow-nak nyilatkozott, amit így indokolt: Megelégeltem,
hogy több politikus szabadkőművesezik, ostobaságokat ír rólunk, nem hajlandó
kérdezni, azokat az érveket melegíti föl, melyek a húszas években velünk, mint
bűnösökkel szemben voltak használatosak. A Narancs-interjú arról szólt, hogy a
huszonévesek még talán előítélet-mentesek, így a lapban elsősorban hozzájuk
szerettem volna szólni. Ez nagyjából be is jött. Eleinte féltem kicsit hogy
fenyegetéseket kapok, de szerencsére minden visszajelzés pozitív volt. A
páholytársaim először némileg nehezményezték, hogy benne hagytam két aprócska
tárgyi tévedést az interjúban, de aztán megbékéltek, sőt jónak tartották az
egészet." KÉT SZOMISZÉDPÁHOLY - SZABADKŐMŰYESEK MAGYARORSZÁGON. A francia gyökerű
Grand Oriens (magyarul Nagy Oriens)
és az angol indíttatású, a londoni nagypáholy fennhatósága alá tartozó
szimbolikusok közti viszony nem felhőtlen. Ennek oka Szigeti Csaba elmondása
szerint inkább a szimbolikusok zártsága lehet, hiszen a Grand Oriens mindig is nyitott volt az intézményes
kapcsolatfelvételre és az együttműködésre. A szembenállás a XIX. század
közepén kezdődött, mikor a franciaországi Nagy Oriens
kivette szertartásaiból a Világegyetem Nagy Építőmesterét. Ez
a felfogás arra a madáchi, Az ember tragédiájában megjelenő istenképre utal,
ami szerint a világ teremtése után annak alkotója már nem avatkozik be a
történésekbe: “A gép forog, az alkotó pihen." A londoniak úgy gondolták,
hogy ezzel törölték az egyik legfontosabb szabadkőműves-ideológiát, mire a
párizsiak azt mondták, ezzel csupán fakultatívvá tették a deista elgondolást,
egyben a maszonok alapvető egyházellenességének
megfelelő következetességgel eltávolodtak a tételes vallástól. Az
angolok ezután nem vitatkoztak tovább, hanem megszakították a kapcsolatot a
franciákkal és néhány hozzájuk kötődő páhollyal, például a belgákkal. Általános
vélemény szerint ez a lépés csak arra volt jó, hogy hivatalossá tegyék a
kétféle kőművesség, illetve anyaországaik különbségét. A hazai fénykorban, vagyis a kiegyezés és a Tanácsköztársaság (a
tényleges, 1871-es újjáalakulás és a 1919-es betiltás) közötti időszakban,
egész pontosan 1886-ban egyesült a két nagypáholy, a Magyarországi Szimbolikus
Nagypáholyban. Az egység a háború utáni rövid működés alatt is tartott. A
Kádár-korszak utáni első hazai szabadkőműves-összejövetel 1989. június
huszonegyedikén, a Vakok Intézetében volt. Azért itt, mert az épületet annak
idején a maszonok alapítványa újította föl. Miután a
gyűlés félszáz résztvevője újjáalakította az Magyar Szabadkőműves Nagypáholyt (MSzN), a londoni nagypáholy fennhatósága alá helyezték
magukat. A britek azonnal követelni kezdték, hogy szakítsák meg a kapcsolatot a
francia rítus szerint működő páholyokkal, erre tízen úgy döntöttek, hogy
kiválnak és létrehozzák a Nagy Orienst. A szabadkőművesség két főirányzata nem csak rítusaiban különbözik
egymástól. A szimbolikusok Szigeti Csaba megfogalmazása szerint inkább
magukkal vannak elfoglalva (mások úgy fogalmaznak, hogy igyekeznek megőrizni az
irányzat elitjellegét), míg a Nagy Oriens nyitottabb
a “való világ problémái" iránt. A londoni szimbolikus nagypáholy
befolyása alá tartozik a világ szabadkőműveseinek mintegy háromnegyede, hiszen
a szigorú hierarchia szerint csakis London hagyhatja jóvá egy-egy páholy újjá-
vagy megalakulását. A világméretű szabadkőműves-összeesküvésnek éppen a két fő
irány szembenállása lehet a legkézzelfoghatóbb cáfolata. A HELY SZELLEME. A XIX. század végén épült budapesti, Podmaniczky
utca 43. alatt található páholyházat viszont mindketten vissza szeretnék kapni,
legalábbis a kilencvenes években erre törekedtek. A jó francia kapcsolatokkal
bíró Medgyessy Péternek egy pánzsi
látogatása során híresztelések szerint föl is vetették a problémát. A húszas
évektől a második világháború végéig, mikor a szabadkőművesek magyarországitevékenysége erősen korlátozva volt, szélsőjobboldali
társaságok fészkelték be magukat a házba, állítólag a maszonok
rítusaira építő zavaros szertartásokat tartva az épületben. A Kádár János
akkori belügyminiszter által véghezvitt harmadik hazai betiltás, (az elsőt
Martinovics Ignác lefejezése előtt, a XVIII. század legvégén II. József
felvilágosult abszolutista császár eszközölte, míg a
második 1919-ben, a kommün után, Horthy parancsára történt) vagyis 1950 után
államosították és a Belügyminisztérium (BM) kezelésébe adták az épületet. A rendszerváltás utáni kárpótlásból azért maradtak ki, mert a mozgalom
mögött nem állt megfelelő, egységes társasági forma, nem volt tisztázott,
melyik hazai nagypáholy tekinthető jogelődnek. A BM a Postabanknak adta el a
házat, a bank továbbpasszolta egy izraeli befektetőnek, aki elől eltitkolták,
hogy tulajdonképpen mit is vett, azaz, hogy egy csak eredeti formájában
helyreállítható műemlékről van szó. A helyzetet bonyolítja, hogy az izraeli cég
megvette a házat, miközben a szabadkőművesek természetesen nem szeretnének
fizetni azért, amit ők építettek. Tehát ahhoz, hogy az épületet visszakapják,
először közös jogutódként kellene bejegyeztetni a Nagy Orienst
és az MSzN-t, aztán az államnak vissza kellene
vásárolnia az izraeliektől. Ám ha visszakapnák, annak Szigeti szerint a magyarországi mozgalomnál
nagyjából az lenne a vége, mint ha az ország visszakapná a Trianonban elcsatolt
területeket - összeomlás. A szabadkőművesek manapság még félezren
sincsenek Magyarországon, gazdasági erejük pedig
jóval kisebb, mint a boldog békeidőkben. ZUBOR TAMÁS |
|||||