Forrás:
Várad
folyóirat, 5. lapszám http://www.kik.ro/Varad_archivum/varad_5_szam/varad_5sz_24.htm |
||||
|
||||
Kupán Árpád*A magyar szabadkőművesek első országos vándorgyűlésérőlA szabadkőműves
mozgalom az új és jelenkori történelem egyik legkevésbé ismert és
legellentmondásosabban megítélt szervezete volt, és maradt egészen napjainkig. Ennek
legfőbb oka és magyarázata, hogy mindig igen szigorúan zárt szervezet volt, és
egyes országokban és időszakokban titkosan, illegálisan folytatta
tevékenységét. Fokozták a körülötte kialakult titokzatosságot szervezeti
felépítményei, elnevezései, misztikus-szimbolikus szertartásai, rituális
előírásai, melyeket máig megőrzött. Ezt használták ki a mozgalom mindenkori
ellenzői és ellenségei arra, hogy a tájékozatlan emberekben minél negatívabb
képet alakítsanak ki róla. Pedig pozitív megítéléséhez elég csak két dolgot
figyelembe venni: hogy kik az ellenzői, s hogy kik a tagjai és hívei a
mozgalomnak. Ellenzői a reakció, az önkényuralom, a totalitarizmus erői, hívei
és támogatói a haladás, a felvilágosodás, a racionalizmus elkötelezettjei. A
másik, konkrétabb érv csak akkor használható, ha ismerjük a szabadkőművesség
alapvető célkitűzését: A nemzeti, faji, vallási különbségek szerint széttagolt
emberiséget egy családba kell egyesíteni, és testvérnek kell tekinteni
mindenkit, akit Isten embernek teremtett. (Dr. Balassa
József nyelvészprofesszor, 1864-1945) A
szabadkőművesség nem nemzetközi, hanem egyetemes szervezetnek nevezi magát,
elhatárolódva így a szocialista, kommunista mozgalom internacionalizmusától. A
18. században Angliából kiinduló mozgalom ideológiája szorosan összefonódott a
felvilágosodás eszméivel és mozgalmával. A 19. században a szabadkőművesek
lettek a liberális, demokratikus, antiklerikális eszmék hirdetői és képviselői,
noha a páholytagok politikai felfogása meglehetősen különböző volt. A 19.
század végére a szabadkőművesség jellegzetesen városi, polgári szervezetté
vált. Tagjai a középrétegek soraiból kerültek ki; kereskedők, iparosok,
bankárok, értelmiségiek voltak. Az 1886-ban létrejött, az összes magyarországi
páholyt egyesítő Magyarországi Symbolikus Nagypáholy
belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabálya kimondta: A szabadkőművesség
filozofikus, filantropikus és progresszív intézmény. Célja a közerkölcsiség,
művelődés és felebaráti szeretet terjesztése és a jótékonyság gyakorlása. A szabadkőművesség
kizár köréből minden politikai és vallási kérdést, és tagjait a hazai törvények
tiszteletben tartására kötelezi. (2. paragrafus) A
19-20. század fordulóján a szabadkőművesség fejlődésének csúcsára ért. Ez időben Európában több mint 7000 páholy működött, mintegy
330.000 taggal, s világszerte több mint kétmillió volt a szabadkőművesek száma.
Magyarországon akkor 126 páholy létezett, körülbelül 13.000
taggal. Ennek a jelentős szervezetnek egyik újszerű tevékenységi formája a
vándorgyűlés lett, melyet először a történelmi Magyarországra kiterjedően éppen
Nagyváradon szerveztek meg, 1903. október 24-25-én. A 20. század elején
Nagyvárad rendkívül dinamikusan fejlődő, fontos gazdasági és művelődési
központ. A gazdasági fellendülés egyik jelentős következménye volt a
polgárosodás, a civil társadalom kialakulása. Ennek meghatározó keretei a
különböző társadalmi, közművelődési, jótékony célú, sport- és más egyesületek,
amelyek foglalkozások, életkorok, nemek, vallások vagy kitűzött célok szerint
szerveződtek, felölelve az élet szinte minden ágát, területét. A várostörténész
Fleisz János adatai szerint 1904-ben Nagyváradon
összesen 72 egyesület működött, ami rendkívül magas szám a város kb. 50.000 lakosához viszonyítva. A Borovszky
Samu szerkesztette Bihar vármegye és Nagyvárad című korabeli monográfia
ezzel a kérdéssel kapcsolatban megállapítja: A
nagyváradi társadalom mindenféle eszmét vagy törekvést, jótékony vagy kultúrcélt, emberbaráti, irodalmi vagy művészeti
vállalkozást támogat. A baj csak az, hogy az egyleti életben résztvevők száma
az egyesületek számához képest csekély, s így jellemző a túlterhelés és ennek
következménye a gyakori kimerülés. Nem azért szenvednek hajótörést az egyes
közhasznú törekvések, mert nem lennének támogatói, hanem azért, mert túl sok az
egyesület, s nem sikerül őket egyesíteni egyes közös célokra. Ezeknek az
egyesületeknek a sorába tartozott az 1876-ban megalakult László Király
Szabadkőműves Páholy, melynek jelentőségét és erejét igazolja az a tény, hogy
képes volt egy országos méretű, igen fontos rendezvény kezdeményezésére és
megszervezésére. A
nagyváradi szabadkőműves-páholy történetéről mindeddig igen kevés adat áll
rendelkezésünkre. Az említett, Borovszky-féle
monográfia csak anynyit közöl róla, hogy 1876-ban dr.
Berkovits Zsigmond orvos alapította, s fivére, dr. Berkovits Ferenc ügyvéd főmesteri vezetése alatt indult
virágzásnak. Napjainkban Péter I. Zoltánnak a Bihari Naplóban közölt
városépítészet-történeti cikkeiben olvashattunk a váradi
páholyházak leírása kapcsán a helyi szabadkőművesek korai történetéről.
Eszerint az 1880-as évek végétől leginkább pangás jellemezte a páholy
működését, sőt 1891-ben kimondták a páholy „elaltatását”, hogy egy év múlva
ismét életre keltsék. Akkor új, fiatal tagokat is bevontak, de továbbra is Berkovits Ferenc vezetése alatt. Széles körű programot
tűztek maguk elé: jótékonysági akciókat szerveztek, megalakították a
rabsegélyező egyesületet, a rabok iskoláját. Foglalkoztak az árva gyermekek
megsegítésével, gyermekbarát egyesületet létesítettek. Harcoltak a faji
megkülönböztetés ellen. Szorgalmazták a város víz- és csatornahálózatának
lefektetését a közegészségügyi program keretében. Népkönyvtárak létesítésére
indítottak akciót. Saját könyvkiadójukban ismeretterjesztő könyveket adtak ki.
A legfontosabb, kézzelfogható, ma is létező megvalósításuk azonban az 1901-ben
a Rulikowsky utca elején felépült páholyházuk
(székházuk, szentélyük) volt. Erről így írt Dutka
Ákos: A sarkon túl, a Rulikowsky úton egy titokzatos,
egyiptomi templom külsejű épületet szenteltek fel nemrég. Ez a szabadkőművesek
háza. Két páholy is dolgozik benne. Nyugtalan lelkű értelmiségiek otthona. Itt
gyúrják, dagasztják a jövendő kovászát. Nagy Andor szerint az új épület villa
is volt, de mintha templom is lenne, s végeredményben hasonlít egy különös
műterem-házhoz is, melyben valami nagy építőművész zárja el magát a magasba
nyíló ablakokkal, hogy csöndben és láthatatlanul folytassa munkáját. Ebben,
a kortársaknak oly titokzatosnak tűnő épületben zajlott le 1903. október 24- és 25-én a László király páholy kezdeményezésére
és szervezésében a magyarországi szabadkőműves-páholyok első országos
vándorgyűlése. A
gyűlésnek a szervezők által megfogalmazott célja: „hogy elősegítsék a
szabadkőműves szervezeteknek az egyöntetű munkálkodását és közvetlen
érintkezését, valamint a közös célok és eszmék közös erővel leendő gyakorlati
megvalósítását. A vándorgyűlésre Magyarország egész területéről 23 páholy
jelentette be részvételét: Budapest, Szeged, Szolnok, Szombathely, Győr,
Pozsony, Fiume, Zágráb, Munkács, Temesvár, Brassó, Kolozsvár stb. különböző
elnevezésű és irányultságú páholyai. A szervezők élén a László Király Szabadkőműves Páholy akkori
főmestere, dr. Grósz Menyhért állott, s a 12 tagú
szervezőbizottságban ott találjuk a város akkori több jeles személyiségét,
neves jogászokat, orvosokat, tanárokat, újságírókat, bankárokat (Biró Márk, Edelmann Menyhért, Gáthy Bálint, Kepes Miklós, dr.
Nagy Géza, Papp János, dr. Révész Vilmos, dr. Sarkadi Lajos, dr. Schütz Albert,
dr. Rosenthal Mór, dr. Várady
Zsigmond). A
vándorgyűlés programjában a következő előadások szerepeltek: 1.
Elnöki megnyitóbeszéd - dr. Grósz Menyhért 2. Az
emberi egyenlőség fenntartása a reakció közepette - dr. Friedmann
Sándor 3. Harc
a reakció ellen - dr. Várady Zsigmond 4. Az
iszákosság elleni küzdelem - dr. Feldman Bódog 5. Az
oktatásügy államosítása - Mikusay József, Nagy Károly 7.
Vidéki népakadémiák létesítése - dr. Kovács Gyula, Géczy
István Minden
előadást vita követett, melynek lezárása után határozati javaslatot fogadtak el
az előadásban felvetett problémák megoldására. A megvitatásra került témák
puszta felsorolásából is kitűnik, hogy ezek mindegyike a szabadkőművesek legfontosabb
céljainak megfogalmazását szolgálta. Ezeket a célokat a vándorgyűlés elnöke, a váradi páholy nagymestere az alábbiakban összegezte: legyen
az intézmény valóban progresszív és filozofikus, fejezze ki és fejlessze a kor
haladó szellemét és készítse elő a jövőt; járjon élen az emberi jogok tiszteletben tartásában; legyen a gondolat- és lelkiismereti
szabadság legfőbb őre és védelmezője; küzdjön a felvilágosodás és az igazság
fegyverével a butítás és az ámítás ellen. Ha mindezeket a célokat megvalósítja
- szögezte le Grósz doktor -, akkor az intézmény
magához láncolja tagjait és akkor a korszellem fejlődésére erős befolyást fog
gyakorolni. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy új irányt kell adni a magyarországi
szabadkőműves páholyok működésének és a páholyok egyöntetű munkálkodásának. Az
eddig követett színtelen munkálkodást föl kell váltania az erős radikális
változtatásnak, a szükség esetén támadó harcmodornak, de ezzel is csak úgy
érünk célt, ha a magyar szabadkőművességet egységes, kitartó cselekvésre bírhatjuk. A
vándorgyűlés szervezői az összejövetel munkálatainak közérdekű részéről a
helybeli napilapoknak tudósítást adtak ki, közlés céljából. Így először léptek
a nyilvánosság elé, bizonyítva ezzel is, hogy a szabadkőművesség csupán zárt
társaság, de nem titkos szervezet. Így
aztán a korabeli Nagyvárad minden napilapja írt az eseményről, beszámolt a
történtekről, s legtöbbje vezércikkben fogalmazta meg véleményét a
szabadkőművességről és tevékenységükről. Érdemes beleolvasni ezekbe az
írásokba, hogy megállapítsuk, a különböző irányultságú napilapok hogyan
értékelték a szabadkőműves mozgalmat. A
legnagyobb teret a rendezvénynek a Szabadság című lap szentelt, ami
érthető, hisz a Szabadelvű Párt közlönye volt, ahogy az a fejlécén is
szerepelt, s így a liberális gondolkozás híve. Az első rövid közlemény október
22-én jelent meg a lapban, s ebben értesíti olvasóit a magyarországi
szabadkőműves-páholyok legelső vándorgyűléséről, amely a helybéli László király
páholy helyiségeiben kerül megrendezésre. Külön kiemeli, hogy a rendezvényen
részt vesznek a Pozsonyban székelő osztrák páholyok küldöttei is. Másnap újabb
cikkben tudósítanak az előkészületekről, megállapítva: A szabadkőművesek váradi kongresszusa iránt általános az érdeklődés. Ez az
érdekes gyülekezés az első lesz, amelyen az annyit rágalmazott szabadkőművesség
valamennyire a nyilvánosság előtt működik. Alkalma lesz a közlendő
tudósításokból mindenkinek megítélni, mi igaz abból a tömérdek hazugságból,
amelyet a szabadkőművesek működése felől bizonyos részről terjesztenek, és
bepillantást nyerhet a távol álló és laikus ember is abba az óriási arányú és
kiterjedésű humanitárius és emberbaráti működésbe, amely - a filozófia működése
mellett - a szabadkőműves páholyokban folyik. Az
október 24-i számban az Idealisták című
vezércikkben köszöntik az aznap kezdődő eseményt. Ebből idézzük a főbb
gondolatokat: Szinte a regék világába illő alakok. Ébren álmodozók,
emberfeletti célokért hevülők, nemegyszer az utópiák birodalmában kalandozók”
Evangéliumi önzetlenséggel munkálkodnak mások javán, egy szebb, egy boldogabb
kor, egy aranykorszak megteremtésén, amidőn minden ember egyenlő és szabad
lesz” Minden szabadkőműves vallja a spenceri mondás
igazságát: senki sem lehet addig tökéletesen boldog, míg minden ember nem boldog.
Minden ember boldogsága - ez a szabadkőművesek összes törekvéseinek programja.
Ezt szolgálják kivételes és tiszteletet parancsoló áldozatkészséggel, tiszta
ideális eszközökkel, nemes szándékkal, magasztos intenciókkal. A
szabadkőművesség feladata nem ér véget, ha az emberi nyomor és szenvedés elleni
harcot megvívta. Ennél elszántabb az a harc, amelyet az emberi elfogultság, a sötételméjűség és igazságtalanság ellen kénytelen
folytatni, egyetlen fegyverével, az igazság fegyverével. „
Erőt önt beléjük a cél magasztossága, és a múltjuk, történelmük, melynek
lapjain az emberiség számos kimagasló képviselőjének, egy Washingtonnak,
Franklinnak, Mozartnak, Goethének, Kossuthnak, Garibaldinak stb. neve
olvasható” A Nagyvárad,
mint bevallottan független, felvilágosodott, lojális napilap, melynek
szerkesztőségében egy közismert szabadkőműves, dr. Papp
János is dolgozott (sőt később felelős szerkesztője is lett), hasonló
szimpátiával és elismeréssel ír az eseményről. A nyitónapon közölt vezércikk
címe egy betűszó, Sz. K. - és az aláírás is hasonló: sz. k. -, amiből
arra következtetünk, hogy Papp lehetett a szerzője, a
szabadkőműves. Következzék néhány részlet az írásból: Legyenek még egyszer és
nem utoljára leleplezve: városunk szabadkőművesei országos gyűlést tartanak
területünkön. E hír nyomán természetesen újra felhangzik a szitok a
szabadkőművesek engesztelhetetlen és hatalmas ellenségének, a klerikalizmusnak
összes szócsövén. („) A szabadkőművesek ma kezdődő
vándorgyűlése egy örvendetes, biztató jel arra, hogy a magyar szabadelvűség
felébred hosszú álmából, s ha a kor intelmeiből kevéssé értette, megérti
ellenségei szerfeletti tevékenységéből, hogy minő nagy, fontos, hazafias
hivatása van a magyar társadalmi szellem okvetlenül szükséges átalakítása
körül. A tárgyak, melyeket e gyűlés minden népszerűség-hajhászat
nélkül, tehát zárt üléseken és menten minden politikai vonatkozástól, tisztán
társadalombölcseleti alapon megfontolása körébe von, minden magyar ember
részére elsőrendű fontosságúak. Nem akar ez a csendes és komoly társaság
lerombolni semmit, csak azt kutatja, miképpen lehetne ezt a keserves és rövid
földi életet valamivel kellemesebbé, valamivel hosszabbá változtatni. E
törekvésében még az egyház ellenlábasának sem ismeri el magát, mert hiszen
világos, hogy két külön hajóban eveznek. Ő, az üldözött, csak a jelen élettel
foglalkozik. Az egyház ellenben, a hatalmon lévő, csak a földöntúliakkal.
Legalábbis azt mondják” A Tiszántúl
című politikai napilap - mely a politikai eseményeket az uralkodó kormánypárt
szemszögéből elemezte és az egyház érdekei szerint kommentálta (Fleisz János értékelése) - elég visszafogottan írt a
szabadkőművesek vándorgyűléséről. Miután közli a vándorgyűlés programját,
megállapítja: Valóságos bizonyíték e tárgysorozat - melynek minden pontja
politikai, társadalmi, vallási, csaknem humanitárius dolgokkal foglalkozik -,
hogy mennyire humánus intézmény a szabadkőművesség. Tegnap előértekezletre
gyűltek a vendégek s a László-páholy tagjai a Fekete Sas nagytermében.
Értekezlet után társas vacsora volt, melyen egyetlen pohárköszöntő sem hangzott
el. Érdekes, hogy e kivételes alkalommal újságjaik fennen hirdették, hogy a
nyilvánosság elől sem zárják el a „nagy világosságot”, s íme, titokzatos
homályba, zárt ajtók mögé vitték már a tegnap este is” Vasárnap,
október 25-én ugyanez a lap Szabadkőművesek címmel közöl egy hosszabb,
szignálatlan írást, de a tartalomból kiderül, hogy egy katolikus pap a szerző.
Ebből idézünk: A szabadkőművesek nagyváradi kongresszusa egészen meghódította
az újság Nagyváradot. Azonban az is meglehet, hogy a tegnapi Sz. K.
jegyű vezércikkében, melynek célja szavai szerint, hogy a szabadkőművesek
„legyenek munkájuk közepén íme leleplezve és
üdvözölve” - a Nagyvárad önmagát leplezte le. Hogy a szabadkőműveseket
nem leplezte le, de sőt még a lap ugyanazon száma más helyen közölt
szabadkőműves vándorgyűlési programnak is elhallgatta
vagy elsimította azon pontjait, melyek élesebben kirínak „a tisztán bölcselkedő
és humanista célokból”, nagyon könnyű bizonyítani, elég egyszerűen utalni a lap
két helyére. A cikkíró a továbbiakban is azt bizonygatta, hogy ellentétben a Nagyvárad
állításával, miszerint a szabadkőművesség csak zárt társaság, a valóságban
titkos, s mint ilyen felette gyanús és veszélyes. Viszont az nem derül ki
írásából, hogy miért és mire, kire. Végezetül
idézzünk a Nagyváradi Naplóból, amely mint radikális hangvételű,
ellenzéki, független lap céltudatosan hirdette a haladás és fejlődés elveit,
síkra szállva a szabadelvű eszmék diadaláért, így szintén kiállt a
szabadkőművesek mellett. Az Ősz. Tél. Tavasz című vezércikkében (melynek
névtelen szerzője talán éppen Ady Endre volt) költői lendülettel fogalmazza meg
a vándorgyűléssel kapcsolatos véleményét: Hideg őszi nap. Szürke légkör. Az ősz
rút. Hullaszaga van. Csupa hervadás. Kétségbeejtő az ősz. Mert utána tél
következik. Így az egyén életében. Így a nemzetek, az emberiség életében”
Szervezkedik a sötétség. Már nem titokban, de hangosan hirdeti harckészségét.
Fegyvertársa a hatalom, ennek kínálja szolgálatait. A sötétség ereje toboroz.
Toborozzon a világosság is” Szervezkednie kell a világosságnak is. A létező szervezeteknek pedig ki kell fejteniök
minden erejüket. Legyenek fanatikusai a világosságnak! Ne ismerjenek félelmet
és fáradtságot. Ne kicsinyeljenek és ne tartsanak
nehéznek semmiféle alkalmat. Csak dolgozzanak. Védjék meg a múltak eredményeit.
Erősítsék meg a jelent. Teremtsék meg a jövendő alapjait. Építsék szabadságra,
haladásra, világosságra. Tegyék erőssé, szélessé, magassá. Törjenek előre.
Szeressék a szeretetet erősen. Gyűlöljék a gyűlöletet erősen. Mindent egészen!
Ne tétovázzanak. És ne alkudjanak. „ Hideg őszi nap.
Szürkeség. Gyújtsanak tüzet. Terjesszenek világot és meleget. Ápolják
melegágyakban az élet virágait. A világosság fáklyáival űzzék sírjaikba a sötétség
rémeit. Adjanak vigaszt a remegő emberiségnek. Öntsenek a szívekbe reményt.
Újítsák meg, erősítsék az emberek hitét. Elmúlik az ősz, a tél is. Tavasz jön
utána! A fenti
szemelvények bizonyítják a nagyváradi szabadkőműves-vándorgyűlés jelentőségét és
a mozgalom széles körű elfogadottságát. Valóban, ez az időszak a
szabadkőművesség történetének felfelé ívelő, virágzó szakasza volt, s úgy
látszott, hogy jelentős szerepet játszhat a jövő alakításában. Hogy ez mégsem
valósult meg, az a 20. század elején bekövetkezett tragikus, sőt katasztrofális
politikai eseményeknek, az első világháborúnak, s utána a jobb- és baloldali
totalitárius rendszerek uralomra jutásának tulajdonítható. És talán annak is,
hogy a szabadkőműves mozgalom is más irányultságúvá változott, egyes vezetői
csupán saját karrierjük építésére igyekeztek felhasználni. De ez már egy másik
történet” *Kupán
Árpád történész, érdemes tanár
(Dobra, 1938). Kolozsváron szerzett történelemtanári diplomát 1958-ban,
tanított Zetelakán, Kárásztelken, Mezőtelegden,
volt levéltáros, vezetett diákszínjátszó kört, helytörténeti kutatásokat
folytatott. Ismeretterjesztő közíró, Mezőtelegd
társmonográfusa, Nagyváradon él. Forrás: Partiumi Könyvtári
Információs Központ A partiumi Könyvtári Információs Központ a Nemzeti Kulturális
örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztálya által határon
túli könyvtárak számára meghirdetett program keretében jött létre. A központ
munkája az 1991-ben megnyitott és mára 36 ezres magyar könyvállománnyal rendelkező
Bunyitai Vince Könyvtár tevékenységéhez
kapcsolódik.
|