Forrás: elhangzott a Magyar Rádió Vasárnapi Újság c. műsorában 2005. november 1-én
            http://ma.hu/page/cikk/af/0/133167/1

Milyen ember volt Károlyi Mihály?

Felkonferáló szöveg:   ..."Egy történésztől hallottam egy rádióadásban évekkel ezelőtt, hogy ha Tisza István lett volna Károlyi helyén, akkor ő sem tudta volna megmenteni a történelmi Magyarországot."

Szidiropulosz Archimédesz történész: - ha valaki kézbe vesz néhány emlékiratot erről a korszakról, akkor nagyon érdekes dolgokat lát, és ez ellentmond mindannak, amit ma róla állítanak. Vegyünk három embert: Kozma Miklós az egyik, egy csapattiszt, memoárja a következő jelzőket, csak fölsorolok néhányat, ami rá jellemző, Károlyira: naivitás, ostobaság, könnyelműség, lelkiismeretlenség. Herczeg Ferenc, aki közismert írónk: az önhittség nála tudatlansággal párosult, a fegyelmezetlenség erkölcsi korlátokat nem ismerő jellemmel, és mániákusan csökönyös volt. De vegyünk egy harmadikat, aki az ő híve volt, Batthyány Tivadar gróf; ő azt mondta, befolyásolható, szélsőséges, kapkodó, tehetségtelen, ambiciózus, önismerethiánnyal küszködött, tehát nem ismerte saját képességeit, és végzetesen fanatikus volt.

- Méltó-e, hogy a magyar kormány őt ünnepli?

- Ha tőlem kérdezik, akkor azt mondom, hogy nem. Károlyi Mihályt nagyon sokáig egyértelműen pozitív személyiségnek állították be, így tanultunk egyetemen, középiskolában.

- Én emlékszem, a történelemkönyvben is így szerepelt; Károlyi, a jóságos földosztó, Na, ebben a történelemkönyvben, amiből én tanultam annak idején, nem volt szó Trianonról, az 56-os eseményeket pedig ellenforradalomnak minősítették.

- Hozzáteszem azt, hogy mint történészhallgató az egyetemen sem hallottam ezt a kifejezést, a hatvanas években, mert Trianon az egy tabutéma volt. Az ő személye egy olyan korszakra esik, a Trianon-szerződés aláírása előtti időszakra, és gyakorlatilag Trianonhoz vezető út egy fontos szakaszához kapcsolódik, amikor is egy Tisza István nevezetű politikus is jelen volt, legalábbis addig, amíg meg nem ölték; és óhatatlanul összehasonlítják őket. Egy történésztől hallottam egy rádióadásban évekkel ezelőtt, hogy ha Tisza István lett volna Károlyi helyén, akkor ő sem tudta volna megmenteni a történelmi Magyarországot.

Azon túl, hogy ez egy fikció, lehet erről vitatkozni, és hogyha folytatjuk ezt a fikciós módszert, akkor mondhatjuk azt, hogy ismerve a két személyiségnek a habitusát, és egyáltalán az egész nemzeti kérdésről való felfogását, Magyarország jövőjéről vallott felfogását, mondhatjuk bátran azt, hogy ha Tisza István lett volna az ő helyében, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a trianoni határok mentén az etnikailag kompakt egységben élő magyarság területei biztos, hogy nem vesztek volna el; és folytatva ezt a gondolatot, azt is mondhatjuk, hogy ha '19 januárjától egészen márciusig, amikor elkezdődtek a tárgyalások Versailles-ban, a Trianon kastélyban, tehát hogyha ebben az időszakban a magyar kormány, vagy Magyarország, ahogy ez a történész kifejezte magát, birtokon belül lett volna, tehát azok a területek nem a csehek, románok és szerbek birtokában lettek volna, hanem továbbra is magyar területek lettek volna, akkor más kimenetele lett volna a tárgyalásoknak.

Nem azt mondom, hogy történelmi Magyarország megmaradt volna, de hát biztos, hogy nem azt a súlyos büntetést kapta volna Magyarország, mint amit kapott. Én úgy gondolom, hogy Károlyi Mihály a maga idejében ugyanazt a hamis és a nemzetre veszélyes liberalizmust - vagy inkább nevezzük baloldali radikalizmusnak - képviselte, mint mai követői.

Ő is mindenáron meg akart felelni a nagyhatalmak elvárásainak, és talán önhittségében arra is gondolhatott, hogy az antant benne látja megtestesülni az ideális közép-európai demokratát, aki kivezeti ezt a bűnös nemzetet ebből a kátyúból. Ezért és akart olyannak tűnni, mint az európaiak; kommunistának, demokratának, a népek barátjának, a kisebbségi ügy szószólójának, a béke támogatójának. Ennek érdekében pedig ő mindenre képes volt. Belgrádban november 13-án újabb megállapodást kötött, amelynek Magyarországra nézve a feltételei rosszabbak voltak, hiszen a demarkációs vonalat még beljebb húzták meg, még a baloldali sajtó viselkedése is hasonlatos, amikor november 16-án kikiáltották a Népköztársaságot, és Károlyi Mihály lett ennek a vezetője, hát a lap teli volt a hatalmas forradalom cselekedeteivel, örömujjongás volt, ünneplés volt, miközben a lap végén, hátsó oldalán valahol egy kis cikk megjelent arról, hogy cseh, szerb és román csapatok Magyarországon. Mintha ez csak mellékes lett volna, miközben már akkor kezdődött az intervenció, és utána kezdte tombolását.

Saját nemzetével ment szembe Károlyi Mihály, ezzel is oszlatta fel ugye a hadsereget, hát nyilván az ő beleegyezésével Linder hadügyminiszter egy olyan válságos helyzetben tette ezt meg, amikor nyilvánvaló volt, hogy az ország körbe-körbe van véve ellenséggel, akik arra vártak, hogy egy ilyen lehetőség után behatoljanak az országba.

De hogy miért tartják ennyire fontosnak a mai baloldalom, a mai liberális oldalon Károlyinak a személyét? Ugye december 1-e előtt vagyunk, tehát novemberi napokat élünk; mióta feloszlatták a hadsereget, az egyetlen magyar haderő az a székely hadosztály volt Erdélyben, de hát elég rossz állapotban volt, és segítséget kért a Károlyi-kormánytól. Károlyi Mihály semmiféle választ nem küldött a székely hadosztálynak, ugyanakkor arra utasította a székely hadosztályt, hogy a vasúti szerelvényeket biztosítsa a románoknak azért, hogy időben odaérkezzenek a december 1-én tartandó gyűlésükre Gyulafehérvárra. Ez volt az bizonyos esemény, amit együtt ünnepelt Medgyessy Péter miniszterelnök Nastaséval, tehát a románok nemzeti ünnepét, amely a magyarok megcsonkításához nagymértékben hozzájárult.

- Erős szó, hogy hazaáruló?

- Ezt a szót szokták használni, nyilván ez sokakat bánt, mert valójában én is azt mondom, hogy az. Kortársai közül két nevet is mondok: Garami Ernő és gróf Batthyány Tivadar, akik mindketten az ő kormányának a tagjai voltak, azt mondták, mindketten, egymástól függetlenül, hogy Károlyi túllicitálta a baloldali szocialistákat, tehát úgy gondolta, hogy ő az az ember, akit majd az antant elfogad. de hát hogyan hihettek egy olyan embernek, aki olyan pártokkal, olyan politikai figurákkal akarta politikai céljait elérni, egyéni ambícióit kielégíteni, akik egész Európára veszedelmet jelentettek?

Azokra a radikálisokra gondolok, akik ott voltak a kormányában, sok közülük aztán a Kun Béla-féle forradalomban is benne voltak, akik inkább a bolsevizmusba vezették az országot, és nem egy szociáldemokrácia irányába. Végül maga Károlyi is a bolsevikoknak a karjába sodorta az országot. Tehát október 31-től kezdve az egész politika erre irányult, és végül is, ha ő volt az, aki átadta a hatalmat március 21-én a kommunistáknak. erre mondta Nemeskürty professzor: mi az, hogy átadta, nem az övé volt ez hatalom: hogy lehet átadni olyat, ami nem az övé? És még egy harmadik tényező, amely az összefüggést szerintem láttatja: az, hogy Károlyi egész tevékenységében nem a magyar nemzetet, hanem a nemzetköziséget képviselte, ami ma globalizmusnak neveznek.

- A kommunizmus idején meg internacionalitásnak neveztek.

- Akkor meg az internacionalizmus. igen. Emögött azért a szabadkőműves páholyok álltak, mint ahogy az egész trianoni békeszerződés mögött álltak; és ha valaki ezt kétségbe vonja, akkor olvassa el Fejtő Ferenc liberális történész munkáját, Rekviem egy hajdani birodalomért - ebben szó szerint ez van.

Képünk forrása:

http://mek.oszk.hu/01900/01906/html/cd9/kepek/egyhaztortenet/et011mtna1206.jpg

Magyar Elektronikus Könyvtár / Országos Széchenyi Könyvtár