BENEDEK SZABOLCS

Szabadkőműves-enciklopédia

W. Kirk MacNulty: A szabadkőművesség jelképei, titkai, jelentősége. Fordította Varga Csaba. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006. 320 oldal, 7500 Ft

Az angol kiadással egyszerre jelent meg magyarul (továbbá több más európai nyelven, így többek között németül, hollandul, franciául és románul is) W. Kirk MacNulty vadonatúj könyve, amelynek eredeti címe: Freemasonry. Symbols, secrets, significance. A szerző - akit a témában járatosak többek között a méltán klasszikus Freemasonry. A journey through ritual and symbol című munkájáról ismerhetnek (1991; ennek még nincs magyar fordítása, ugyanakkor egyes elemeit MacNulty beépítette ezen művébe is) - több mint negyven éve szabadkőműves, angol és amerikai páholyok tagja. Munkája gazdagon illusztrált (386 kép, ebből 326 színes).

A kötet rendkívül impozáns, szép megjelenésű; kiváló tipográfiai, nyomdai és kötészeti munkáról tanúskodik (egyébként csakúgy, mint a más nyelveken megjelent változatait, a magyar nyelvűt is Szingapúrban nyomtatták). A küllem méltó a tartalomhoz: magyar nyelven régóta hiányzott egy ilyen hiteles enciklopédikus munka, amely átfogó képet ad a reguláris szabadkőművességről. MacNulty az első két fejezetben biztos kézzel, a legendákat és a homályos fantazmagóriákat félretéve ismerteti meg az olvasót a szabadkőművesség lehetséges előzményeivel, valamint az első nagypáholy megalakulása (1717) utáni történetével. A kötet nagyobbik része viszont a múltra támaszkodó jelennel foglalkozik: tárgyalja a különböző fokok szimbolikus és pszichológiai jelentését, a szabadkőművességnek az egyes társadalmi kérdésekhez, illetőleg a különféle vallásokhoz fűződő viszonyát, továbbá - legalábbis a megemlítés szintjén - kitér néhány híres szabadkőműves életére és pályafutására is. MacNulty természetesen nem feledkezik meg az olyan, a profán közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdésekről sem, mint az egydolláros bankjegyen látható állítólag szabadkőműves szimbólum (cáfolja!), az Amerikai Egyesült Államok születése vagy éppenséggel a szabadkőműves titkok mibenléte.

A magyar változatot Varga Csaba fordította - stilisztikai és nyelvhelyességi értelemben véve kiválóan. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a kiadónak érdemes lett volna a fordítást egy, a szabadkőművesség magyar nyelvi rendszerében járatos szakemberrel átnézetnie. Ugyanis noha egyelőre valóban nincs átfogó konszenzus a szabadkőműves kifejezések magyar nyelvű használatáról, ilyen esetekben mégiscsak célszerű a szó szerinti fordítás ellenében a már bevált, több száz éves magyar kifejezéseket használni. Így például céhes fokozatok helyett magyarul szimbolikus fokokról beszélünk; a fokok elnevezése a magyarban inas, legény és mester (nem pedig kőművessegéd, kőműves és kőművesmester); továbbá a tisztségeknek is régóta létezik magyar elnevezése (esetleg bizonyos tisztségek nevei hiányoznak a magyar szabadkőműves nyelviségből, van viszont helyettük olyan, ami az angol változatban nincs meg). Ehhez kapcsolódik, hogy a páholyt a magyar elnevezés szerint a főmester vezeti, nem pedig a tiszteletre méltó mester (ami valóban az angol Worshipful Master szó szerinti magyarítása); itt egyébként a fordító mintha zavarba is jönne, hiszen a szövegben a tiszteletre méltó mestert fölváltva emlegeti a nagymesterrel, érezhetően nem igazán látja tisztán a kettő közötti különbséget (a tiszteletre méltó mester - a magyarban: főmester - a páholy választott vezetője, a nagymester a nagypáholyé, több páholy alkot egy nagypáholyt). A fentieken túl érdemes lett volna talán lábjegyzetekben, esetleg egy függelékben kitérni a magyar sajátosságokra, vagy legalábbis megemlíteni, hogy a kötetben található páholyleírás elsősorban angol nyelvterületen érvényes, Magyarországon az elmúlt 250 évben más terjedt el és más gyakoribb.

Mindezek ellenére W. Kirk MacNulty új kötetének megjelenése fontos esemény a szabadkőművesség magyar nyelvű bibliográfiájában. Különösen figyelemreméltó az a nyelvezet, ahogy a szerző nyilvánvaló érintettsége ellenére is képes tárgyilagosan megszólalni, tényszerű ismereteket közölni - mi több, helyenkénti szűkszavúsága dacára nemcsak érdeklődést, de szimpátiát is sikerül keltenie eme rejtélyesnek tűnő és gyakran félreértett szervezet iránt.

Forrás: És 2006/49. lapszám

Forrás: www.es.huR



BENEDEK SZABOLCS Szabadkőműves-enciklopédia W. Kirk MacNulty: A szabadkőművesség jelképei, titkai, jelentősége. Fordította Varga Csaba. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006. 320 oldal, 7500 Ft Az angol kiadással egyszerre jelent meg magyarul (továbbá több más európai nyelven, így többek között németül, hollandul, franciául és románul is) W. Kirk MacNulty vadonatúj könyve, amelynek eredeti címe: Freemasonry. Symbols, secrets, significance. A szerző - akit a témában járatosak többek között a méltán klasszikus Freemasonry. A journey through ritual and symbol című munkájáról ismerhetnek (1991; ennek még nincs magyar fordítása, ugyanakkor egyes elemeit MacNulty beépítette ezen művébe is) - több mint negyven éve szabadkőműves, angol és amerikai páholyok tagja. Munkája gazdagon illusztrált (386 kép, ebből 326 színes). A kötet rendkívül impozáns, szép megjelenésű; kiváló tipográfiai, nyomdai és kötészeti munkáról tanúskodik (egyébként csakúgy, mint a más nyelveken megjelent változatait, a magyar nyelvűt is Szingapúrban nyomtatták). A küllem méltó a tartalomhoz: magyar nyelven régóta hiányzott egy ilyen hiteles enciklopédikus munka, amely átfogó képet ad a reguláris szabadkőművességről. MacNulty az első két fejezetben biztos kézzel, a legendákat és a homályos fantazmagóriákat félretéve ismerteti meg az olvasót a szabadkőművesség lehetséges előzményeivel, valamint az első nagypáholy megalakulása (1717) utáni történetével. A kötet nagyobbik része viszont a múltra támaszkodó jelennel foglalkozik: tárgyalja a különböző fokok szimbolikus és pszichológiai jelentését, a szabadkőművességnek az egyes társadalmi kérdésekhez, illetőleg a különféle vallásokhoz fűződő viszonyát, továbbá - legalábbis a megemlítés szintjén - kitér néhány híres szabadkőműves életére és pályafutására is. MacNulty természetesen nem feledkezik meg az olyan, a profán közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdésekről sem, mint az egydolláros bankjegyen látható állítólag szabadkőműves szimbólum (cáfolja!), az Amerikai Egyesült Államok születése vagy éppenséggel a szabadkőműves titkok mibenléte. A magyar változatot Varga Csaba fordította - stilisztikai és nyelvhelyességi értelemben véve kiválóan. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a kiadónak érdemes lett volna a fordítást egy, a szabadkőművesség magyar nyelvi rendszerében járatos szakemberrel átnézetnie. Ugyanis noha egyelőre valóban nincs átfogó konszenzus a szabadkőműves kifejezések magyar nyelvű használatáról, ilyen esetekben mégiscsak célszerű a szó szerinti fordítás ellenében a már bevált, több száz éves magyar kifejezéseket használni. Így például céhes fokozatok helyett magyarul szimbolikus fokokról beszélünk; a fokok elnevezése a magyarban inas, legény és mester (nem pedig kőművessegéd, kőműves és kőművesmester); továbbá a tisztségeknek is régóta létezik magyar elnevezése (esetleg bizonyos tisztségek nevei hiányoznak a magyar szabadkőműves nyelviségből, van viszont helyettük olyan, ami az angol változatban nincs meg). Ehhez kapcsolódik, hogy a páholyt a magyar elnevezés szerint a főmester vezeti, nem pedig a tiszteletre méltó mester (ami valóban az angol Worshipful Master szó szerinti magyarítása); itt egyébként a fordító mintha zavarba is jönne, hiszen a szövegben a tiszteletre méltó mestert fölváltva emlegeti a nagymesterrel, érezhetően nem igazán látja tisztán a kettő közötti különbséget (a tiszteletre méltó mester - a magyarban: főmester - a páholy választott vezetője, a nagymester a nagypáholyé, több páholy alkot egy nagypáholyt). A fentieken túl érdemes lett volna talán lábjegyzetekben, esetleg egy függelékben kitérni a magyar sajátosságokra, vagy legalábbis megemlíteni, hogy a kötetben található páholyleírás elsősorban angol nyelvterületen érvényes, Magyarországon az elmúlt 250 évben más terjedt el és más gyakoribb. Mindezek ellenére W. Kirk MacNulty új kötetének megjelenése fontos esemény a szabadkőművesség magyar nyelvű bibliográfiájában. Különösen figyelemreméltó az a nyelvezet, ahogy a szerző nyilvánvaló érintettsége ellenére is képes tárgyilagosan megszólalni, tényszerű ismereteket közölni - mi több, helyenkénti szűkszavúsága dacára nemcsak érdeklődést, de szimpátiát is sikerül keltenie eme rejtélyesnek tűnő és gyakran félreértett szervezet iránt. Forrás: És 2006/49. lapszám