Aczél
Eszter:
Szabadkőműves gyűjtemény a Nemzeti Múzeumban
Forrás:
Artmagazin III. évfolyam 2005/5 (2005.
december)
Kivételes
alkalom, ha egy múzeum, egész gyűjteménnyel
gyarapodhat egyszerre. Még ritkábban fordul elő, hogy az adott gyűjtemény múzeumon belül megőrizheti önállóságát. Ez
történt 1981-ben, amikor a Nemzeti Múzeum hagyatékból megvásárolt egy jelentős
magángyűjteményt, amelyet a néhai tulajdonos Auer Miklós, az egykori
Neuschlosz, Régi hívek páholy mestere őrzött, gazdagított és a beavatott
hozzáértésével rendszerezett. A szabadkőműves kollekció ekkor történt
létrehozásával az Újkori Osztály, jelenleg Történeti Tár egyik legfiatalabb,
tematikus gyűjteménye lett. E nagyszabású vásárlás áttörést jelentett a tabunak
számító szabadkőművesség megítélésében. Hajdan bizonyos körökben szokás volt a
“zsidók, szabadkőművesek, kommunisták" ilyetén együttes emlegetése,
ugyanakkor más oldalról határozott lépések történtek történeti emlékeik
megmentésére is. Így közgyűjteményeink már a 19. század végétől kezdődően
rendelkeznek a szabadkőműves mozgalomra vonatkozó emlékanyaggal.
"A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy berendezéséből készült enteriőr, — részlet a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti kiállításából”.
Fotó: Kardos Judit
|
Kiemelkedő a
Magyar Országos Levéltár irat-, valamint az Országos Széchényi Könyvtár
könyvanyaga. Múzeumba a 19. szd. második felétől kezdve kerültek
szórványosan szabadkőműves tárgyak és iratok, elsősorban hagyatékból, vásárlás vagy
ajándékozás útján. Míg a fenti nagy mennyiségű iratot és könyvet a Magyar
Királyi Belügyminisztérium a magyarországi szabadkőműves szervezeteknek
1920-ban, az 1550/res. B. M. sz. rendelettel történt
feloszlatását követően nevezett intézményeknek átadta, addig az “egyéb",
többek által vitatott értékű tárgyakat igencsak megfogyatkozva, megrongál(ód)va
1927ben szállították a Nemzeti Múzeumba. Több mint fél évszázadnak kellett
eltelnie ahhoz, hogy a nagyszámú hányattatott sorsú emlékanyag múzeumba kerüljön. A több éven át folytatott együttműködés
egyik eredményeként a Auer-gyűjteménynek nevezett
kollekciót a tulajdonos kérésére védetté nyilváníttattuk (1979).Röviddel a
védetté nyilvánítás után Auer Miklós elhunyt. Gyűjteményét végrendeletében
kijelölt örökösétől vásárolta meg a múzeum. |
A múzeumi
vételjavaslat szerint “a gyűjtemény nagy jelentőségű és számú tárgyi, irat-,
könyv- és képanyagot tartalmaz a magyarországi és európai szabadkőműves
mozgalom történetéből.
Mivel a szabadkőművesség a 18-20. század szellemi és
politikai történetének, a polgárság előretörésének érdekes, olykor politikai
jelentőséggel is bíró vonulata volt, a róla fennmaradt tárgyi emlékek megőrzése
feltétlen szükséges." A gyűjtemény különféle tárgycsoportjainak összessége
dokumentálja a magyarországi szabadkőműves mozgalom három évszázadon átívelő
történetét. Tartalmazza társaságaik, az ún. páholyok
belső életének, működésének gazdag írásos és tárgyi emlékeit, továbbá számos
páholytag személyes szabadkőműves emlékeit. Fennmaradásának jelentőségét
növeli, hogy a szabadkőművesség többször volt üldözött, mint elfogadott. Így
relikviáit sok évtizeden át szétszórtan, elrejtve őrizték.
A
szabadkőművesség az egész világon elterjedt vallásos, etikai színezetű
mozgalom, amely a szövetség alapelveivel egyetértő egyéneket,
“testvéreket" kisebb csoportokba, ún. páholyokba egyesítette. |
Felvétel egy szabadkőmives páholyban,
Párizs, 1745 körül (?)
Rézmetszet,
Leonard Gabanonnak, a szabadkőmives katekizmus szerzőjének ajánlva,
Johann Martin Bemigeroth sorozatából
|
Serleg, 1917 körül, Aranyozott, ezüstözött réz
A "Világ" szabadkőmives páholynak adományozott serleg.
Feiratozása:
VILÁG 0917 V. 29. VILÁGBÉKE / T[estvéri]/ SZER[etet]TEL
ADOMÁNYOZTA HEGEDŰS ZSIGMOND T[est]v[ér], a cuppán A VILÁG-
HÁBORÚ KÖZEPETTE "VILÁGBÉKE"/"VILÁG", ALAKULT 000 917 V 29.
|
A különböző
elemeket -18. századi felvilágosodás és racionalizmus, a középkori misztika, a
deizmus, az ókori (mindenekelőtt az egyiptomi) kultúra és a zsidó vallás motívumait
- egybeötvöző szertartásaik, a “páholymunkák" később az erre a célra
épített páholyházakban zajlottak, amelyeket meghatározott funkciójú tárgyakkal
rendezték be, ahol ezek az elemek a céhes motívumokkal együtt jelképes
ábrázolásban megjelennek a szabadkőművesek használati tárgyain, s
szóhasználatában. A mozgalomnak térben és időben különböző rítusok szerint
többféle irányzata alakult ki. A páholyok országonként és rítusonként
nagypáholyokban tömörültek.
A mozgalom iránt érdeklődőket a szabadkőműves
páholyokba való belépésére az általuk vallott és hirdetett eszmék és
célkitűzések ösztönözhették. Alapgondolatuk az egész emberi nem testvéri
összetartozása, tekintet nélkül a nemzeti, faji, vallási, nyelvi különbségekre,
társadalmi helyzetre, vagy politikai pártállásra. E 19. századi megfogalmazás
továbbhordozója a felvilágosodás jeles személyiségei által vallott eszméknek,
melyek szabadon gondolkodást, a természet és társadalom racionális megismerését
hirdették; képviselői a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavával a
polgári haladásért küzdők élvonalába kerültek.
Magyarországon a
szabadkőműves mozgalomnak három korszaka volt. Első periódusa a 18. század
közepétől az 1795-ben történt betiltásig tartott. Mintegy hét évtized múltán,
az Ausztria és Magyarország kiegyezése nyomán (1867) létrejött Osztrák-Magyar
Monarchiában teremtődtek meg újra feltételei a szabadkőművesség
szerveződésének. 1919-ben, majd 1920-ban ismét betiltották a páholyok
tevékenységét. Rövid felélesztésükre 1945 és 1950 között került sor.
Gyűjteményünk e
történelmi vonulat kézzelfogható emlékeit foglalja magába. Az egyes műtárgyak
többféle szempontból csoportosíthatók és kutathatók, így pl. funkció, jelkép
rendszer, avagy tárgytípusok, ill. személyhez köthetőség alapján. Tárgyát
képezhetik történeti, művészettörténeti, avagy numizmatikai feldolgozásoknak. A
múzeumi gyűjteménnyé alakítás természetesen nem kutatás szempontokat, hanem
praktikus elhelyezési lehetőségeket, műtárgyvédelmi szempontokat figyelembe
véve tárgytípusok és alapanyag szerint csoportosítva történt. Üvegpoharak,
pecsétnyomók, bélyegzők, fényképek festmények, metszetek, iratok,
nyomtatványok, könyvek, textíliák, bőrkötények, bőrtáskák, plakettek, jelvények
százait foglalja magába. A gyűjteményi csoportokat egyedi, csoportba nem sorolható
ritkaságok egészíti ki. A páholyok működéséről
legtöbbet az iratok és nyomtatványok árulnak el. Mesterlevelek a 18. század
második feléből és új típusú nyomtatott mesterlevelek a 19-20. századból;
meghívók, rendezvények jegyzőkönyvei, tagsági igazolványok, tagnévsorok,
levelek sokféle együttese alkotja ezt a gyűjteménycsoportot. A pecsétnyomók,
bélyegzők zömében 19. és 20. századi szabadkőműves páholyok tulajdonából
származnak. E csoport kiemelkedő darabja az 1770 Eperjesen alapított “Zum
tuIhaften Wandersmann" páholy acélból készült pecsétnyomója. |
A 18. századi
emlékek sorában jelentősek a metszetek és könyvek. Szabadkőműves szertartásokat
(felvételt, mesterré avatást) ábrázoló metszetek francia nyelvű oktató célzatú,
magyarázó aláírással; imakönyvek, verseskötetek, krónikák főként német és
francia nyelven. Elsősorban a dualizmus korából származik a fényképek
együttese. Többségük arckép, ezt néhány csoportkép, páholyházkép egészíti ki.
Az önmagukért beszélő tárgyak után sorra következnek azok a darabok, amelyek
“hétköznapi" funkciója közismert, s “másodlagos" értelmet a
szabadkőművesek szertartásaiban és jelképrendszerében nyernek. Ide tartoznak a
közös étkezések sorén használt, “ágyúknak" nevezett, különleges formájú,
sajátos díszítésű üvegpoharak. Többségük gömbtalpas, kelyhük hat vagy nyolc
lapra csiszolt. Lapjaikon vésett, egyes darabokon festett szabadkőműves
szimbólumok. Avagy a páholytagok személyes holmiját képező különféle textíliák:
szalagok, kötények, “szerszámtáskák", fehér kesztyűk. Inas-, legény- és
mesterkötények vászonkötésű pamutszövetből, illetve bőrből. Legszebb darabjait
színezett metszettel díszítették.Alapanyag szerint e tárgycsoportba tartoznak
a páholyzászlók, alamizsnagyűjtő perselyek is. Darabszámot tekintve
legjelentősebb a jelvények gyűjteménye. Itt sorakoznak a Magyarország János
rendi Nagypáholy, a Magyarországi Nagyoriens, s a Magyarország Symbolikus
Nagypáholy tiszti jelvényei, hazai és külföldi szabadkőműves páholyok tagsági
jelvényei. |
Szabadkőműves mesterkötény
bőr, színezett acélmetszettel
magyar
18. század második fele
|
Üvegpohár
1868-1873 között, Pest
Az "Egyesség a hazában ..." páholy
ajándéka a későbbi nagymesternek,
Pulszky Ferencnek
|
Utolsóként említjük a tiszteletet, megbecsülést és emlékápolást
jelző plakettek sorát. Ezek a szabadkőműves mozgalom kiemelkedő
személyiségeinek nagymestereinek portréi; jelentős események évfordulójára (pl.
a magyarországi szabadkőművesség megalakulásának 200. évfordulója, 1949)
kiadott plakettek és emlékérmek.
A Szabadkőműves
gyűjtemény nem olvasztotta magába összevonásokkal a múzeum
más gyűjteményeiben őrzött emlékeket. Ezek összefogása napjainkban nem a
műtárgyak egyik gyűjteményből a másikba történő áthelyezésével, hanem a
számítógépes nyilvántartás segítségével valósul meg.
Megismerésére különböző
kiadványainkban, kiállításainkban nyílik alkalom. Múzeumunk 1987 óta
rendszeresen szerepelteti a szabadkőművességet történeti témájú kiállításaiban
és publikációkban, ahol a tematika megengedi, az azt megillető helyen és
súlyban. Így a Magyarország történetét bemutató állandó történetét bemutató
állandó történeti kiállításban, jelezve, hogy a szabadkőművesség története
része a történelemnek a felvilágosodástól kezdve napjainkig. A Magyar Nemzeti
Múzeum történeti évkönyve, a Folia Historica kötetei ismertetést és katalógust
közölnek az egyes gyűjteménycsoportokról. Történetéről A
200 éves Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei kötetben olvashatunk, OTKA
támogatással készütő önátló szakkatalógusa a Nemzeti Múzeum kincseit bemutató
sorozatban hamarosan jelenik. |
— Jubileumi érem, bronz
Reményi József, 1949, Budapest
A magyarországi szabadkőmives
mozgalom szerveződésének kezdeteit
a mozgalom tagjai 1749-re datálják,
erre az évfordulóra készült ez az
emlékérem.
|