Forrás: Magyar Fórum, - 2003.október 16.

Orbán az úrasztala, Hegedűs a bíróság előtt

Perek véget nem érő sorozata ifjabb Hegedűs Loránt lelkipásztor élete, akit szeretett – de sajnos Bogárdik által vezetett – ref. egyháza refessé tett a rendszerváltozás után tizennégy évvel. (Aki már elfelejtette volna: a pártdiktatúra idején a politikailag megbízhatatlan elemek személyi igazolványába beírták, hogy „ref.”. Ez állandó rendőri felügyeletet, zaklatást, éjjel-nappali vegzatúrát jelentett a szerencsétlen refesnek.) Gyermekricsaj, boldog, élénk családi nyüzsgés fogad a lelkész lakásán, el is kell vonulnunk egy félreeső szobába, hogy megejthessük ezt a beszélgetést.

– Hogy élsz, Lóri? Mi van veled mostanság? Nemcsak én kérdezem, nagyon sokan vagyunk, akik többet szeretnénk tudni rólad, személyes harcodról, amit a világi és egyházi becstelenek ellen folytatsz.
– Végzem lelkészi szolgálataimat. Miután a református egyház zsinata módosította az egyház alkotmánytörvényét – ki merem jelenteni: kizárólag a MIÉP alelnökeként végzett közéleti szerepvállalásom miatt – , ezzel elérte, hogy szolgálatát végző református lelkész nem lehet politikai párt tagja, sem országgyűlési képviselője. Hiába hivatkoztam alkotmányos alapjogomra, hogy a párttagság szerzett jog, amelytől visszamenőlegesen senkit megfosztani nem lehet, felettesem a gyülekezetem által kért zsinati törvényértelmezés nélkül felfüggesztett lelkészi állásomból. Azóta a zsinat visszamenőleges hatállyal – alkotmányellenesen, de állam és egyház szétválasztása okán megtehette – elfogadta a törvény végrehajtási utasítását, így hosszas procedúra után, a fel nem adható lelkészi hivatásom megőrzése érdekében párttagságomról – formálisan, de nem informálisan – lemondtam. Fájdalmas döntés volt, mert ezzel az egyház fideszes különítménye ezt a csatát megnyerte, de a háborút még nem.
– Mondhatjuk, hogy Istent választottad a politika helyett?
– Nem, ezt csak azok mondják, akik szerint eddig, mint MIÉP-tag, a politikát – mi több a Mammont, azaz a pénz és hatalom istenét – választottam Isten helyett. Legfeljebb azt mondhatom, hogy a látható egyház szervezeti kereteit voltam kénytelen választani, nem emberi, hanem isteni kényszer hatására vállalt lelkészi hivatásom megtartása végett – a párttagkönyvvel szemben. Én továbbra is a magyar nép igazságának és életének a pártján állok, így magyar lelkészként sem tehetek lelkiismeretesen mást, minthogy támogatom a MIÉP-et és annak elnökét, Csurka Istvánt. Sőt a nemzeti radikalizmust az engem lelkészi szolgálatomban marasztaló és mellettem mindvégig kiálló gyülekezetem hathatós eszközökkel segíti. Jusson eszedbe a Hazatérés Temploma alagsorában létrehozott Szabó Dezső Színház, melyet a Bocskai István Szabadegyetemért Alapítvány vett bérbe és működtet, vagy az első emeleten működő Pannon Rádió. Van is fejfájás miatta a csak nemzeti elkötelezettség nélküli missziót elfogadni képes farizeusok táborában. 
– Az új egyházi vezetés azt is megtiltja, hogy egy református papnak egyáltalán politikai meggyőződése legyen?
– Itt még azért – hála Istennek – nem tartunk, bár néha az az érzésem, hogy ez a meggyőződésnélküliséget kötelezővé tevő időszak sincsen már olyan messze. Félelmetes viszont az a kettős mérce, ami egyfelől dicséretesnek tartja: a nem párttag lelkész meghívja Orbán Viktort, hogy az istentisztelet keretében az úrasztalánál saját pártjának, a Fidesznek a politikai programját – vagy inkább propagandáját – kifejtse, „apolitikus rezignáltsággal” tűri, hogy Fidesz-pártlappá alacsonyítsák a Reformátusok Lapját, s megengedi, hogy református lelkész tanácsadóként – egyfajta Fidesz-pápaként – a politikai nyomásgyakorlás eszközrendszerének alkalmazásától se riadjon vissza az egyház általános tisztújításánál, de anatémát kiált, ha más református lelkész a MIÉP rendezvényén részt vesz, sőt felszólal. Az, hogy ez a napi praxissá emelt, párttagkönyv nélküli Fidesz-imádat milyen megoszlást szült már most az egyházban – különösen a Dunamelléken –, arról mélyen hallgat az új garnitúra, amely álságos lehet, de annyira ostoba nem, hogy azt higgye, a politikai elkötelezettség párttagkönyv kérdése. Sőt aki nyíltan vállalta pártelkötelezettségét, ügyelt arra, hogy lelkészi szolgálatában a közéletre vonatkozó szavait ne tekinthessék pártpolitikai propagandának. Hogy párttagkönyv nélkül is lehet kőkemény pártpropagandát a szószékről kifejteni, arra nemcsak a kommunista állam későbbi külügyminiszterévé lett Péter János püspök és díszes társai hozhatók fel példának, hanem annak a püspöknek a gyülekezete is, ahol a Fidesz-vezérkar elölülést kedvelő ájtatossága emeli a híveket orbáni magaslatokra.
– Neveket nem kérek persze, de mit gondolsz, egyházad jelenlegi vezetői között vannak szabadkőművesek?
– Ott, ahol a szabadkőműves-rothasztás, akciózás, obstrukció és destrukció módszereit szakmányba alkalmazzák, ott nagy valószínűséggel igen.
– És ez nem összeegyeztethetetlen a lelkipásztori hivatással, ez nem szül megoszlást a gyülekezetben? A zsinati alkotmánymódosítás a párttagság mellett miért nem tiltja a szabadkőműves mozgalomban való részvételt is?
– Ha kompetens választ akarsz, akkor javaslom, hogy mondjuk Bogárdi Szabó István püspöknek tedd fel ezt a kérdést. A zsinati törvényhozók, akik a kategorikusan ateista, nemzetellenes totalitárius állampárti diktatúra kiszolgálóit leleplezni hivatott átvilágítást leszavazták – nyilván a „pártsemlegesség” és nem Isten nagyobb dicsőségére –, gondolom, hogy erre a felvetésre azt válaszolnák, hogy a titkos szervezetekben való tevékenység – szabadkőművesség, ügynöki múlt stb. – lényegéből kifolyólag bizonyíthatatlan, ezért nem lehet jogi retorzióval élni.
– Ez azt is jelenti, hogy csak a magadfajta becsületes hitvallókat üldözik a református egyházban, azokat, akik nyíltan megmondják, hová tartoznak, ugyanakkor a sunyi összeesküvőket békében hagyják?
– Te mondád, nem én. De sajnos, nem tudlak cáfolni, csak szégyenkezni a keresztyén atyafiúi egyenesség egyre kórosabb hiánya láttán.
– Az elmúlt időszakban volt már neked egyházi pered, polgári pered, büntetőpered. Ha valaki, akkor te naponta elénekelhetnéd a 35. zsoltárt: „Perelj Uram, perlőimmel, harcolj én ellenségimmel!” Ennyi koncentrált rosszindulat és farizeuskodás közepette bizony jól jönne a Deus ex machina. November 6-án reggel 9 órakor lesz a Markóban büntetőpered jogerős ítéletet kimondó tárgyalása. Mire számítasz?
– Pártatlan igazságszolgáltatás esetén szó sem lehet bűncselekményről, következésképp elmarasztaló ítéletről sem. A Fővárosi Bíróság a hatályos törvények alapján nem tudott elítélni, ezért a joggyakorlatban páratlan módon vette az értelmező kéziszótárt, de még ez sem bizonyult önmagában elégségesnek, így hozzátette az ún. zsidótörvények meglehetősen sajátos – amolyan kertészi – értelmezését, és másfél év börtönre ítélt, három évre felfüggesztve. Ez egy ízig-vérig koncepciós eljárás, mely az intézményesített magyargyűlölet világában ki akarja erőszakolni, hogy jogerősen is elítéljék a szólás-, a gondolat- és véleménynyilvánítás szabadságát – Adystul, Szabó Dezsőstül, Németh Lászlóstul, mindenestül.
– Akkor tehát mit vársz november 6-ától?
– Most mondjam azt, hogy engem „nem érintenek halálok, születések”? Valószínűleg az a „megtiszteltetés” fog érni, hogy a november 7-i lapokban az Aurora cirkálóval együtt emleget majd a Népszabadság, no meg a Magyar Nemzet. Miután az eljárást kezdeményezők célja az egész nemzeti radikalizmus elítélése, a megalkuvást nem ismerő, a pénzügyi és sajtódiktatúra nyomására sem puhuló nemzeti „kemény mag” megleckéztetése, ezért – nem magamért – mindenkit szeretettel hívok a nyilvános tárgyalásra.
– Abban reménykedhetünk, hogy azért nem eszik olyan forrón a kását. Azt mindenesetre bizton állíthatom, Lóri, hogy leszünk jó néhány tízezren, akik szorítunk neked november 6-án. Ez a te napod lesz, ha elmarasztalnak azért, ha felmentenek azért.

Szőcs Zoltán

Vissza