1999. szeptember 14.

Bach, Escher, Gödel

Zenon meghökkentő példázataitól (Achilles és a teknősbéka, a várfalat soha el nem érő nyílvessző), Aquinói Szt. Tamás végső mozgatója, a Bolyai féle geometria s a bizonyos rezonancia hatására széthulló lemezjátszó kapcsán eljuttatott minket a modern matematika Gödeli tételének alapszintű megértéséhez. Tv-ünk szerint, a rajzolat címében felsoroltak mindegyike olyant alkotott, amely egyszerre logikus és ellentmondásos. Előadásának során Descartes és B. Russel nyomdokain kijelentette, hogy a gondolkodom, tehát vagyok, sem pozitív, sem negatív értelemben nem bizonyítható, s a világ túl értelmes ahhoz, hogy spontán alakulhatott volna ki. A ttv-ek a kérdések-kiegészítések során egyöntetűen bátorították és köszönték a rajzolatot, kiemelve többek között, hogy amennyiben a matematika Gödel bizonyítása szerint nem lehet zárt-befejezett, a keresésnek soha nincs vége. (Schiller R. tv.)

Vissza